PapErika

Tegnap volt a kerületi sakkverseny, Marcika nagyon élvezte Ebéd után mentünk Barniért, onnan a suliba, Apa is odaért 1 órára, átvitt minket a másik suliba, ahol a verseny volt, ők meg hazajöttek ebédelni, majd Barnit uszodába vitte, aztán érte is ment, majd értünk is eljöttek a verseny végén. Persze ez nem 2 perc volt

Fél 2-től volt a nevezés, Marcu korcsoportjában 15-en indultak, negyed 3-tól indultak is a meccsek, 15 perces partik voltak (azaz 2X15, hiszen mind a 2 játékosnak 15 perce volt ) Mondjuk egyik páros sem használta ki egyszer se a teljes időt, talán Marcikáék egyik meccse volt a leghosszabb, ahol 3 perce maradt Marcunak. 7 forduló volt, amint végetért az egyik, ment a bíró a számítógépeshez, bevitték az adatokat, majd a gép kiadta a következő forduló párosítását, valamint h ki melyik színnel van. Nagyon jól kezdte a versenyt Marcu, élvezte, tetszett neki, aztán a 6. kör előtt nagyon izgatott lett, mert kiszámolta, hogy ha most nyer, akkor a bronzérem már biztos, csakhogy ettől biztos ideges is lett, így sajnos nem nyert, kicsit elszomorodott és már nagyon el is fáradt, és az utolsó játszmát is elvesztette. Így Marcika 8. lett, ami nagyszerű eredmény, nagyon büszkék vagyunk rá és ő is boldog, hiszen a 8. legjobb sakkozó a kerületben

Mikor hazaértünk, 2 nagy tányér bablevest evett Marci, mesélt Apának a versenyről, és annyira lelkes volt, hogy még a számítógép ellen is játszott 3 menetet De előtte még megszemléltük Marcika félévi bizonyítványát, örömködtünk rajta, és megjutalmaztuk; egy hatalmas számológépet kapott a sakkversenyen elért eredményéért és a biziért

Miért pont ezt? Persze, hogy ő szerette volna!!!

Farsangon az osztály hupikék törpikéknek öltözik, Marci matek törp lesz, mert megbeszélték, hogy mindenki találjon ki valami törpöt, ha lehet olyat, ami a mesében nincs, és szerezzen hozzá kelléket. Az osztálypénzből mindenkinek vettek egy kék felsőt, 2 anyuka varrja a sapkákat, 1 a farkincákat, szóval nekünk csak a kellékről kell gondoskodni, Marci azt mondta, egy hatalmas számológépet szeretne, erre én azt válaszoltam, hogy olyat nem lehet kapni, és abban maradtunk, hogy majd kartonpapírból készítünk jó nagy háromszög-vonalzót, azt cipelheti majd. Marci beleegyezett, így azzal a szándékkal mentem a Tescoba, h kartonpapírt (is) veszek. Erre mit találtam? Hát óriási számológépet!

Nagyon örült neki Marcika, még vele is aludt

A gyönyörű bizonyítvány mellett sajnos rossz hír is érkezett a suliból; látásvizsgálaton kiderült, hogy nem tökéletes Marcukám szeme, azt írták, h 1 és 0,8 dioptriás a szeme El kell vinni szemészetre, akkor majd kiderül mennyire igaz ez az állítás. Most csak a tábláról kellett leolvasni a számokat, ebből jutottak erre a következtetésre. Hát, nagyon remélem, hogy nem kell szemcsi…

Ma délelőtt Marcika a matekleckéjéhez az új számológépét használta, így legalább 3X annyi időbe telet, mint ha nélküle csinálta volna, de nagyon élvezte, jó mókának találta Aztán Apával biciklizni mentek a fiúk, kipróbálták Barni “új” biciklijét; Apa Marcu régi vázát lefújta a kisszékek lefújásához használt zöld festékkel, Barni régi kerekei új gumit kaptak, vagány ülést kapott, bele van építve a hátsó lámpa, új fék, meg kitudjamégmi, a lényeg, h nagyon jó bicaj lett, és mint kiderült, jól is működik! Addig mi Lucával fánkot sütöttünk, a tegnapi bablevessel szuper ebéd lett Jó sokat ettek a gyerekek, és persze, hogy azt kérték, hogy holnap is süssünk Ezt azért nem ígértem meg nekik!

Na, újra itt vagyok! Nagy dolog nem történt velünk, csak sok kis apróság, de itt az ideje, hogy leírjam ezeket

Január harmadikával megkezdődtek a hétköznapok, bár Marcuéknak azért még nem a szokásos iskolai napok jöttek; sze-cs-p korcsolyázni mentek. Mivel Marcu korcsolyája nem volt az igazi, így most kölcsönzött magának, ami sokkal jobban bevált, ráadásul oktató is segített nekik, így Marci nagyon élvezte a korcsolyázást, és rettentően sajnálta, hogy nem mennek többször. De azért panaszra így sem lehetett oka, mert még hétfőn sem volt rendes tanítás nekik; színházba mentek, szóval ez a nap is csak szórakozás volt De sajnos a pénteki úszás elmaradt, csak mi nem tudtuk; elhoztam Barnit ebéd után, aztán mentünk az uszodához, vártunk-vártunk, csakhogy nem jöttek, így fogtuk magunkat, elmentünk a sulihoz, hazahoztuk Marcit meg Beát is.  Bea szinte minden délután itt van, megtudta, hogy Marcuék videjó játékot kaptak, és jött megnézni, gondolom tetszik is neki, ezért mindig kérdezi, játszhatnak e egy kicsit.  Persze Barni is könnyebben megbékélt, hogy habár az úszás elmaradt, de legalább játszhatnak egy nagyot Mivel ezen a délutánon hagytam őket játszani, így szombatra, 7-ére maradt a Karácsonyfa leszedés és dekoráció eltávolítás. Szorgalmasan segítettek a gyerekek, bár szomorkodtak amiatt, hogy vége az ünnepeknek.

A múlt7en sem történt extra dolog, reggel keltünk, fiúk el, mi meg itthon tettünk-vettünk, sétálni mentünk, főzőcskéztünk, ilyesmi. Egyik délután, miután az óvodából elhoztuk Barnit, kimentünk a játszótérre, hogy ott várjuk meg a nagyokat. Csakhogy hiába, telt, múlt az idő, de a nagyok még mindig nem jöttek. Aztán Andi telefonált, hogy otthon vagyunk e már, mert Marciék már rég ott vannak. Hát mondom, az meg hogy lehet? Úgy, hogy kocsival hazahozatták magukat… És, gondoltam, mi van, ha Andi nincs otthon, akkor mit csinálnak a gyerekek? Alaposan elmagyaráztam Marcunak, hogy ez így nincs rendben, nem erről volt szó, és ha mégegyszer elkerüljük egymást, akkor nem jöhet egyedül haza! 2 nap múlva túl hamar értek haza, kérdeztem, hogy értek ide ilyen gyorsan, hát bevallotta, hogy megint kocsival jöttek:-De, Anya, odamentünk a játszótérhez, megnézni, hogy ott vagytok e! -Ez így már jobb

Jó sok dolgozatot írtak Marciék a héten, nyelvtan, olvasás, matek, írás, rajz, ének; mindenből kaptak jegyet, és gondolom, mondanom se kell, Marcika hányasokat szerzett Sőt! Matekból csak 2 hibátlan doga lett, na kié volt az egyik?

Szerdán sakkról egy fecnivel tért haza Marci, hogy jövő7en sakk verseny lesz, először azt hittem, hogy valami iskolai dolog, ami mindenkinek szól, de egy honlapcím is volt a papírkán, amit este megnéztem, és meglepődtem, hogy ez kerületi verseny, iskolánként csak ketten mehetnek, és nagyon komolynak tűnik a versenykiírás, szabályzat stb. Kérdeztem is Marcut, hogy hogy is van ez, erre ő:-Ja igen, rendeztünk házi versenyt és mindenkit megvertem… -Hát Marci ilyen, nem nagyon dicsekszik (de nem is panaszkodik semmire)

Szerdán Barnit oltásra vittem, Andi nagyon aranyos volt, kb tudta, mikor indulunk, az előtt pár perccel átjött, hogy arra gondolt, hagyhatnám Lucát nála, csak könnyebb lesz úgy. Nem is ellenkeztem, így csak ketten mentünk Barnival Akkor gondolkoztam el azon, mikor is voltunk kettesben Barnival utoljára. A szuri sem volt annyira borzasztó, , mert legalább együtt töltöttük a délutánt

Pénteken végre volt úszás, vittem is Barnit, Apa hozta őket. Nagyon jól érezték magukat, ezt Barni azzal is bizonyította, hogy egész délután bókolt nekem:-Olyan jó anyuka vagy, hogy elviszel úszni! Annyira jó, hogy mehetek uszodába és Te aranyosan elviszel! -stb, stb. Nagy huncut ez a fiú

Vasárnap Apa elvitte a kicsiket Nagymamához, Marci itthon maradt tanulni, de persze játszottunk is, már rabló römizni is tud Marci, nem is akárhogy És gyakoroltunk sakkot is. Viszonylag későn értek haza, még vásárolni és focizni is elmentek, ezért itthon már túl sok mindent nem csináltunk, csak evés, fürdés, körömvágás, de azért egy kicsit videjó játékozhattak is, hiszen megígértük, hogy 7végén szabad

Ma hóesésre ébredtünk, ki is mentünk Lucával sétálni egyet, szép fehér minden, nagy pelyhekben hull a hó, Luca élvezi, monden hópehelyre rámutat:-Itt is esik a hó! Itt is! És itt is! -Nagyon cuki!

Hát, már a bejegyzés elején megmondtam, hogy semmi extra, de ez van! Hát így telt a 2012-es év első 2ésfél hete!

Feldíszítették a gyerekek a szobájukat, vidám fejdíszt biggyesztettek a fejükre, sok sütit faltunk, csipszet rágcsáltunk, a kicsik táncoltak Apával, én Marcikával römiztem, majd társasoztunk, virslit faltunk. Barnika éjfél előtt 10 perccel elaludt, így nélküle koccintottunk, aztán a kertből nézegettük a mindenfelől fellőtt tűzijátékokat, végül gyors zuhany és alvás.

Nálunk így telt az év utolsó napja! Remekül

Nagyon boldog új évet Mindenkinek!

Hát, mi ekkor sem unatkozunk!

27., kedd: Marcika szétjárta a bakancsát, hogy hogy csinálta, azt nem tudom, de ő nagyon jó a cipők lestrapálásában, ezt az is bizonyítja, hogy ebben a tanévben már 2 tornacipőt is elnyűtt, így irány cipőket vásárolni! Szerencsére sikerrel jártunk, téli bakancsot és tornaórára való edzőcipőt is tudtunk venni, a vásárlás fáradalmait pedig focival pihentük ki, azaz Apa meg a gyerekek, én addig bementem a pálya melletti sportáruházba, ahol úszónadrágot “találtam” a fiúknak. (Karácsonyra szerettem volna, de akkor bárhol jártam, sehol sem kaptam, itt pedig volt, ráadásul szuper akciósan )

29., csütörtök: Tiviéktől egy hatalmas elektromos kávé- és teafőzőt kaptunk, amit egyáltalán nem tudnánk használni, mert sajnos nagy, a pulton nem lehet, ráadásul főzött kávét nem is iszunk, teafőzőnk is van. Mivel Tiviék olyan rendesek voltak, hogy a blokkot is hozzácsomagolták, így rábeszéltem Apát, hogy vigyük vissza, hátha lesznek olyan rendesek a boltban, hogy kicserélhetjük valami másra (a TV-ben úgyis azt mutogatják, mennyien cserélik át a karácsonyra kapott cuccokat) Nem kellett nagyon győzködnöm apát, de mielőtt a műszaki áruházba mentünk volna, előtte kipróbálták a fiúk a közelünkben felállított ideiglenes jégpályát.

Nemrég Anikó nekünk adott néhány pár korcsolyát, felpróbálgatták a gyerekek, majd kimentünk korizni. Apa kölcsönzött egy pár korit így ő is csúszkálhatott a gyerekekkel. Barninak nagyon jól ment, Marcika nem élvezte annyira, Apának meg alaposan megtörte a lábát a kori. Azért nem bántuk meg, jó volt egy kis testmozgás!

Utána elmentünk becserélni a kávéfőzőt, minden további nélkül engedték, így a kávékészítő porszívóvá változott, amiről Tiviék még nem tudnak, de szerintem nem is érdekli őket különösebben Aztán, mivel már jól eltelt a délelőtt, inkább haza sem jöttünk, ott ebédeltünk. Marcika gyrost falt, Apa+Barni pizzát ettek, Luca is azt kapott, de ő végül az én kínai kajámból evett, nem is keveset

Végül szinte egész délután videjó játékoztak a gyerekek, Apa nagyon engedékeny; szünet van, most kapták, úgyis megunják, stb, hadd játszanak vele… én persze kikapcsoltattam volna, de lesz még szigor úgy is!!

30., péntek: Ma uszodába mentünk MINDANNYIAN!!! Szedtük össze a cuccokat, Luca kérlelően nézett rám:-Én is megyek? -Persze, most mindenki megy!- Erre elkezdett ugra-bugrálni:-Én is megyek! Én is megyek!-és már hozta is a papucsát, fújta fel az úszógumiját, kereste a törölközőket. Hihetetlen, mennyire okos, pedig ő nem is szokott úsziba készülni, csak látja/hallja, amikor a fickókat “piszkálom”, hogy hozd már a tusfürdőt, keresd a papucsod stb

Végre eljutottunk az uszodába, átöltöztünk, és a gyerekek már a vízben is voltak. Luca is nagyon élvezte, annyira jól érezte magát, annyira magabiztos volt, mintha ő is minden héten járna úszni Persze itt is fényképeztem, de ezekre egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy hibátlan képek Gondolom a fényhiány és a pára együttes hatására lettek ilyenek, de sebaj, mén tudom, mi van rajta

Pancsoltunk, labdáztunk, a fiúk átmentek a nagymedencébe is, Barni bemutatta úszótudását, és valóban van már tudása karúszó nélkül ment a mélyvízbe és nem kellett félni, hogy baja lesz, mert ÚSZOTT!!! Annyira ügyes! Hát, Marcikáról meg ne is beszéljünk, mert ő már évek óta úszik

Mi Lucával hamarabb kijöttünk, de így is majd’ 1 órát “úsztunk”, megszárítkoztunk, átöltöztünk, aztán a hallban vártuk a többieket, közben nézegettük az akváriumokat és kakaót iszogattunk. Apáék még szaunáztak, pancsoltak, de aztán ők is jöttek, jó éhesen így siettünk haza és senkit nem kellett biztatni, hogy egyen, gyorsan elfogyott az ebéd.

Délután pihentünk, Marcika tanult, befejezte az összes téli szüneti leckét, majd videjó játékoztak. Barninak a “rrrrános” a kedvence, azt már annyira kitanulták, hogy már 1 élettel végigszáguldanak az egész pályán

Közben, amikor sikerült elcsábítanom a konzoltól a gyerekeket, akkor Labirintusoztunk, vagy kártyáztunk. Már nagyon megy Marcikának a römi, de ezt persze egy cseppet sem bánom, hiszen én nagyon szeretek kártyázni, és olyan jó, hogy nem úgy kell játszanom, hogy “hagyjam nyerni” a gyereket! Bár még nem sikerült nyernie Marcunak, de a lelkesedése töretlen, és tuti, hogy még az idén megver bennünket römiben

Hát, így telik a szünet, panaszra nincs okunk!

Csak ma, december 28-án tudtak átjönni Katiék, de ez mit sem változtat azon, hogy nagyon örültünk Nekik! szerintem Barni várta őket, főleg Izát a legjobban, már előre leszögezte, hogy ők Izával egymás mellett fognak ebédelni Segített is teríteni, aztán amint ideértek Katiék, jóformán rögtön be is zsúfolódtunk az ebédlőbe, aminek nagyrészét most a fenyő foglalja el De így is jól éreztük magunkat, én borsólevest főztem,  csirke alsócombokat és tököt sütöttem meg rizst, Kati székelykáposztát hozott, így bőven volt mit enni!

Aztán jött a lényeg, ismét csillagszórót gyújtottunk, énekeltünk, aminek hatására az angyalkák megint tele rakták a karácsonyfa alját ajándékokkal

Marci és Barni egy hatalmas dobozt Barni ismerte fel előbb a tartalmát és boldogan kiáltotta :-Videjójáték!!!

Mindenki más is izgatottan nézegette a sok sok ajándékot, bár Izát sikerült megríkatnom; szerettem volna, hogy kipróbálja az új kisszékét és lefényképezzem őt a fa alatt, de ő nem akarta ezt annyira, keserves sírásra fakadt Persze hamar megvígasztalódott, és mikor kicsit messzebb vittük a székecskét a fától, akkor boldogan ráült

Iza favonat szettet kapott tőlünk, Barnika azt ígérte, hogy megtanítja majd Izát játszani vele, de aztán a videjójáték ettől elvonta a figyelmet, és inkább azt próbálgatták.

Még sütiztünk, játszottunk, beszélgettünk, majd Katiék hazamentek, a fiúk pedig tovább ismerkedtek a játékokkal. Még Luca is odaült hozzájuk és biztatta őket:-Gyorsan, jaj nekiment, stb. Olyan aranyosak…

ÖSSZES Karácsonyi kép (Szent este, Nagymamáéknál, Katiékkal) ITT!

1. nap:

Ma ki sem dugjuk az orrunkat a házból Csak pihenés és játék, na meg kajálás a program!

Andiék jöttek át délután karácsonyozni; hoztak ajándékokat és persze vittek is De azért mielőtt elmentek volna, egy kicsit maradtak Társasoztunk, kártyáztunk és beszélgettünk. Túl sok süti nem fogyott, hisz’ nem jöttek messziről, ráadásul Nekik is készült az én bejglimből, így nem volt újdonság a számukra!

Jót játszottunk, és amikor elmentek, akkor is folytattuk a játékot! Jó, hogy máma nem kellett főznöm, takarítanom, semmi dolgom, az ilyen napok csudijók

2. nap:

Ma az “apai” családdal karácsonyoztunk; átmentünk Tiviékhet, ott aztán van (főleg lesz) hely bőven, csak most még a berendezéssel akadtak gondok Szék az nem volt elég (pedig Nagymamáéktól is átvittek 5öt), és az asztal mérete sem volt ideális ennyi embernek, de hála nekem, megoldottunk mindent! A gyerekeket átcsoportosítottam a dohányzó asztalhoz, szánkóra és párnára ültettem őket A szánkót Nagymamáéktól kapják a mieink (persze apa szerezte be).

Az ebéd jól sikerült, de az ajándékozás még jobban Sok ajándék került elő, vándorolt egyik kézből a másikba, mindenki izgatottan nyitogatta a csomagokat, dobozokat. Szerintem Luca örült a legjobban a babakocsis babának, annyira cuki, ahogy ujjong, kacag, “röpdös”, ha örül valaminak! Második helyet Katának szavazom meg; ők halogén-főzőt kaptak tőlünk, és legszívesebben máris kipróbálta volna, győzködte Tivit, hogy ha mást nem, legalább egy krumplit süssenek benne, de aztán ez elmaradt, mert inkább leültünk kártyázni. Marcika is beállt, és szerintem meg is tanult römizni! Tegnap Andiékkal játszottunk 2 leosztást, most 4, v 5 partit, Marcika velem volt, közben a kicsik huncutkodtak, szaladoztak, ezt-azt csináltak, aztán már inkább odamentem a kicsikhez, ellenőrizni őket, ekkor Marcu egyedül maradt a lapokkal, de nem esett kétségbe, őt, majdnem megnyerte a játszmát

Még Nagymamáékhoz is átnéztünk, aztán hazafelé a gyerkőcök elaludtak a kocsiban, így pihenten értek haza, szóval nyugalom az nem volt, csak játszunk-játszunk! Marci persze kártyázni akart, Barni összerakni a tőlünk kapott 3D-s kisautó puzzle-t, Luca a Macskát akarta behozni a házba, de szerencsére sikerült közös nevezőt találni; kibonthatták a Tiviéktől kapott dominó-pályát, és ez annyira tetszett nekik, hogy szuperül elszórakoztak vele egész sokáig! Egyre kreatívabb, hosszabb, izgalmasabb pályákat építettek, aztán még a mi rendes dominóinkat is beépítették. Megjegyzem, nekem is tetszik ez a játék, pedig én biztos nem vettem volna ilyet, mert ezer darabból áll, bár ennél nem számít, ha 1-2 darab elkeveredik

Szerintem jövőre az én fiaim is neveznek a domino-day-re

Kellemes Ünnepeket!

Még mindig akad fenyő a kertünkben, így Apa idén is kivágott egyet. Igaz, ezek nem éppen üdvözlőlapra való fák, de nekünk gyönyörűek Alig várták a gyerkőcök, hogy bejöjjön a fa, kezdődjön a díszítés és érkezzenek az angyalok

Nálunk az a szokás, hogy együtt díszítünk, és amikor az angyalok meglátják, hogy itt már Karácsonyfa pompázik és elfogyott a vacsora, akkor behozzák az ajándékot

Idén is így volt, bár nekem sokkal kevesebb dolgom akadt a díszítés terén; szinte teljesen egyedül csinálták a gyerekek Komolyan vették a feladatot, az összes dísz felkerült a fára és valóban gyönyörű lett Közben én főztem a vacsorát, ami szintén remekül sikerült!

A menü a következő volt: pulyka leves karácsonyi tésztával (zöld és fenyő alakú), sült csirke -stílusosan- szarvas agancs saláta ágyon, héjában sült burgonya, vegyes savanyúság. A gyerekek nagyon jól belakmároztak, ez gondolom, annak is köszönhető, hogy ebédre alig pár falatot ettek, annyira izgatottak voltak, mostanra viszont alaposan megéheztek

Aztán a süti is előkerült, még abból is csipegettünk,  majd Barninak eszébe jutott Ciculi, hogy neki is készültünk karácsonyi vacsival, így beengedte, éa rögtön megrohamozta mind3 gyerek, odaadták neki a macskakaját, de Micike, ahelyett, hogy kibontotta volna és jóízűen befalja, inkább bebújt az ágy alá és onnan pislogott kifelé, hogy most mi van, mit akarnak tőle a lurkók Aztán Barni kibontotta a kaját, azzal sikerült valamennyire kicsalogatni a cicát, aki éppen csak megnyalta a karácsonyi vacsoráját és visszavonult az ágy alá. Sikerült rábeszélnem a gyerekeket, hogy tegyük csak a sarokba a fincsi kaját, majd odamegy és megeszi.

Amíg a macskával voltunk elfoglalva, addig megérkeztek az angyalok is és jó sok ajándékot hagytak a fa alatt. Csillagszórót gyújtottunk, elénekeltül a Mennyből az angyalt és jöhetett az ajándékbontás, amire a legjobban vártunk

Rengeteg szuper ajándék került elő a csomagokból-zacskókból; a fiúk Beybladet kaptak, mi mást persze mást is! 3D-s autó kirakót, csontváz kesztyűt, tusfürdőt, távcsövet, Barni cserélhető kerekű játékmotort, Marcika bűvös 3szöget (mint a rubik kocka), Luca ujjbábokat, sampont, felhúzós bogárkát, színes kesztyűt, kisszéket éééés pónit kapott. Annyira édes volt, amikor bontogatta a pónikat rejtő csomagot; mikor meglátta, mit rejt, csak mondogatta: póni-póni-póni, felállt, ugra-bugrált és csókolgatta a dobozt Hát, nekem megtelt könnyel a szemem, ennél nagyobb köszönet már nem is kell!

A fiúk is nagyon boldogok voltak, minden ajándék nagyon tetszett nekik, és nekem is jutott ajándék! A gyerekektől fürdősót és tusfürdő szettet kaptam, Apától pedig egy zöld, strasszal díszített pulcsit és ablakmatrica készítő készletet kaptam. Apa is talált néhány csomagot a Karácsonyfa alá dugva; a fiúktól jó meleg kesztyűt kapott, tőlem pedig sk. megírt bögrét és közös használatra laptop hűtőt kapott

Sokáig játszottunk, nézegettük az ajándékokat, aztán még mesét olvastunk és elégedetten elaludtak a gyerkőcök, majd mi is nyugovóra tértünk.

Nagyon szép nap/este volt, minden gyönyörű és tökéletes…

Békés, boldog Karácsonyt Mindenkinek!!!

Mégtöbb kép itt!!

Reggel 8 óra, kávét készítek Apának, Barnika kócosan, hunyorogva jön ki a szobájukból:- Megehetjük az utolsó csokit a naptárból?

Tényleg, utolsó…

Most kivételesen reggelire készítettem el magamnak az Adventi teámat, az utolsót

Amíg teát szürcsöltem, a gyerekek kiszínezték Adventi színezőjük mai lapját. Az utolsót…

Ezek szerint itt van a Karácsony!!!

A negyedik vasárnap angyala:
A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.


_______________________________
_______________________________
A harmadik vasárnap angyala:
Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.


_________________________________
_________________________________
A második vasárnap angyala:
A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

___________________________________
___________________________________
Az első vasárnap angyala:
Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdi azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.

.
___________________________
___________________________

Ma “fordított nap” volt; reggel Apa Lucát vitte el, a fiúk maradtak velem Persze pont ma reggel nem kelt fel Lucu magától, én keltegettem, de hiába, Apa már meg is jegyezte, hogy akkor inkább maradjon itthon, de én nem hagytam, vigye csak magával dolgozni! Szinte aludt még a lány, úgy öltöztettem, aztán felhörpintett egy kakaót és már mentek is. Mikor a fickók felébredtek, nekik már csak hűlt helyük volt. Barni rögtön kérdezte, hogy hol vannak, és ő miért nem mehetett, de Marcu csak nagysokára vette észre a létszámhiányt Neki nem hiányzott Luca…

Persze volt oka, hogy lepasszoltam Lucát, utolsó vásárlásra készültem, de gondoltam, hogy sokan lesznek, nem akartam mind3 gyerkőcöt magammal rángatni. Így nem is tétlenkedtünk, indultunk is Tescoba a fiúkkal. Alig múlt 8, már ott voltunk, de már teltház volt, mindenki őrülten vásárolt, mindent megvettek, ami csak a kezük ügyébe került Nekem nem kellett őrült módon kapkodnom, hiszen minden ajándék megvan, csak némi husira, zöldségre és gyümölcsre volt szükségünk, és képkeretre Megkapták a fiúk az őszi bringázásért járó oklevelüket és egy dicsőség-falat szeretnének csinálni, gondoltam, ne csak kiragasszuk az okleveleket, hanem adjuk meg a módját, tegyük keretbe!

Jól sikerült a vásárlás, 10 előtt itthon is voltunk, a postaládában egy nagy boríték várt bennünket, mikor mondtam a iúknak, hogy az egri lányoktól jött, Marcika rögtön megszólalt:- Tuti, hamisított társas van benne! – Tud valamit ez a gyerek? Hát, ez hamarosan kiderül…

Péntek amúgy is rövid nap Apának, ráadásul most Luca is vele volt, meg utolsó nap, szóval mégahamarabb hazajöttek, délre már itt is voltak. Együtt megebédeltünk, és a fiúk már mentek is Apa most a fiúkat vitte el, mentek uszodába, mi lányok meg nekiálltunk a bejglik elkészítésének. (Az az igazság, hogy ezek inkább kalácsok, de most Karácsonyra készülnek, ezért ráfogom, hogy bejgli ) Nekünk senki nem süt, sőt, én sütök másnak is, így laposan fel kellett gyűrnöm a ruhaujjat és lelkesen elvégezni a munkát! Szerencsére a diót apa megpucolta, tegnap le is daráltuk, a mákot is, de azért marad feladat mára is 3, dupla adag tésztát dagasztottam be, 12 bejgli lett, ebből 4 “csere”süti; a kozmetikus szomszédasszonyomnak fizetek ezzel a múltkori szépítésért, a másik szomszéddal pedig halászlére cserélem Aztán persze viszünk Nagymamáékhoz is, amikor megyünk Karácsonyozni.

A fiúk már bőven hazaértek, mire elkészültem a sütéssel, kicssit szomorúak voltak, hogy nem kóstolhatták meg, de aztán kárpótoltam őket azzal, hogy sütöttem nekik néhány csigát; amikor összetekertem a bejgliket, levagdostam a végüket, amiben alig van töltelék és ezeket sütöttem meg nekik

A fiúk alaposan elfáradtak a mai naptól, vásárlás, úszás, így vacsi után nem nagyon kellett őket biztatni az alvásra, Luca is gyorsan elaludt, én meg nekiálltam ajándékot csomagolni Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy Apa az ebédlőben húzogatja az asztalt meg a székeket, gondoltam, csak megnézem má’ mit csinál! Hát festéshez készülődött; azt mondta:- Ne legyen már Karácsonyra firkás a fal… -És ahol Luca tollal megrajzolta a falat, odahengerelt néhányat, meg ahol a csokis kezével megsimogatta a falat, és a kiálló sarokra, ahová a macska szokott dörgölődzni, amikor besurran a házba, és szépen bekoszolja Így az ebédlő is gyönyörű lesz!!

11-ig tettünk-vettünk, fürcsi után baromira fáradtan dőltem be az ágyba, de azzal az elégedett tudattal, hogy igazán hasznos napunk volt, sokat tettünk a Karácsonyért

Esett egy kis hó, tényleg nem sok, alig 2cm, de a gyerekek nagyon élvezték, szaladtak ki hógolyózni Barnika még egy hóembert is épített, ismét kihasználva kreativitását!